Álmatlan éjszakák egyike, amikor van időm kicsit elgondolkodni az emberi társadalom kapcsolatain. Mindannyian szeretetre, törődésre, megértésre vágyunk. Először is a saját nemünkkel próbálunk meg kapcsolatot létesíteni, így alakulnak ki a legjobb barátságok is. Aztán amikor már megtaláltuk a megfelelő „barátot” a másik nem felé is kezdünk egyre nyitottabbakká válni. Hogy miért? A válasz a oly kézenfekvő. A női nem elég rafinált ahhoz, hogy jó sok közeli ismerősre tegyen szert minkét félből egyaránt. Hát persze, hisz a barátnőkkel ki lehet beszélni a pasikat és pont fordítva. Az rendben van, ha valaki barátkozós tipus, ugyanis ezzel könnyíti meg a jövőben történő helyzeteit. Be kell vallanunk, mi nők, hogy kicsit ki is használjuk a férfiakat, meghívatjuk magunkat egy üdítőre, cigarettára vagy bármire. Két perc és az „erősebb” nem ott hever a lábunk előtt. Ezzel a részével nincs is semmi problémám, hisz egy beszélgetés még nem tett senkit a sírba. Na de ebből csúfos veszekedések következnek. Egyszerű helyzetet hozok fel példának : találkozóm van egy rendes fiúbarátommal. Iszogatunk, beszélgetünk , cigizgetünk, kacagunk gyorsan telik az idő, de egyszer rájövök, hogy: „Hoppá! A legjobb barátnőmmel csajos estét terveztünk!- Mindegy, majd azt mondom neki, hogy anyukámnak kellett segítsek, vagy nem engedett el.” Nagyszerű egy üzenet és el is van intézve , hazudtam, de úgysem tudja meg. Lelkiismeretfurdalás nélkül maradok kint a sráccal éjfélig, hisz semmi probléma nem adódhat belőle. A kedvencem pedig a furfangos női észjárásban, amikor minden alkalmat kihasználunk egy apró figyelemért. Újabb eset : „Szakítottam a pasimmal! Gyorsan egy telefon a csajoknak, akikre számíthatok és kisírhatom magam a vállukon. Az emlékek persze megmaradnak, de mégis jobban vagyok, vagy mégse?! Ők biztos nem úgy látják a helyzetet, mint egy fiú. Egy két telefon és újra a legjobb hímnemű barátom társaságában vagyok.” Átvett szokásunk, nekünk nőknek, hogy bánatunkat és örömünket egyaránt alkoholba fojtjuk. „Igyunk most is vesztenivalóm úgysincs, jobban leszek, és elfelejtem azt a szemétládát, aki kibabrált velem.” Mivel egy sör az nem sör, ahogy tartja a mondás is, szépen egy más világba kerülök, ahol felszabadulok és előjönnek az érzelmek. „El kell felejteni! De mégis hogyan?” Egyébként a fiúk az ilyen állapotokat várják, hogy egyből lecsaphassanak a magába roskadt lányra. Történik egy szájrapuszi, aztán csókolózás, talán még több is a legrosszabb esetekben. Másnap szédülve, fejfájással kelünk, a konyháig botorkálva, hogy életmentő vízhez juthassunk. Amikor kicsit kezdünk új erőre kapni, jön az első üzenet a legjobb baráttól. „ Hűha…én emlékszem mi történt, deee…. mi soha nem leszünk együtt. Ezt senki nem tudhatja meg, hisz egyszeri alkalom volt! Deeee….!” Folyamatosan cáfoljuk gondolatainkat. „ Talán óriási hibát követtem el! Az egyik barátnőm lelkén ejthetek sebet ezzel a cselekedettel, de akkor is csak az exemet akartam elfelejteni. Mindegy amiről nem tud az nem fáj!” Felébredve így másnaposan minden rendben van? Teljesen kiment a nem kívánt fiú neve, arca, mosolya a fejedből? Hát nem! Persze, hogy nem! „Az én lelkivilágom romokban hever, de a barátnőmé is ilyenné válhat ha elmondom neki. Ugyan ha titokban találkozunk abból semmi rossz nem sülhet ki. Idővel rájövök, hogy az a buta kislány epekedik a pasi után, de nincs szívem elmondani neki, egyszer úgyis ráébred, jobb ha minélkésőbb.” 
Kedves társam, aki a közeljövőben az életembe próbálsz belépni, kérlek légy őszinte hozzám! Nem számít ha padlón leszek, de reálisan látom a dolgokat és ez valamilyen szinten megnyugtat. Ha meg hazudsz, az úgyis kiderül, sötét heg jelenik meg a szívemen az elmosódott arcoddal és újabb álmatlan éjszakát okozol majd nekem

Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: