Életképek kék szemszögből

Társadalom és problémák….

                Álmatlan éjszakák egyike, amikor  van időm kicsit elgondolkodni az emberi társadalom kapcsolatain. Mindannyian szeretetre, törődésre, megértésre vágyunk. Először is a saját nemünkkel próbálunk meg kapcsolatot létesíteni, így alakulnak ki a legjobb barátságok is. Aztán amikor már megtaláltuk a megfelelő „barátot” a másik nem felé is kezdünk egyre nyitottabbakká válni. Hogy miért? A válasz a oly kézenfekvő. A női nem elég rafinált ahhoz, hogy jó sok közeli ismerősre tegyen szert minkét félből egyaránt. Hát persze, hisz a barátnőkkel ki lehet beszélni  a pasikat és pont fordítva. Az  rendben van, ha valaki barátkozós tipus, ugyanis ezzel könnyíti meg a jövőben történő helyzeteit. Be kell vallanunk, mi nők, hogy kicsit ki is használjuk  a férfiakat, meghívatjuk magunkat egy üdítőre, cigarettára vagy bármire. Két perc és az „erősebb” nem ott hever a lábunk előtt. Ezzel a részével nincs is semmi problémám, hisz egy beszélgetés még nem tett senkit a sírba. Na de ebből csúfos veszekedések következnek. Egyszerű helyzetet hozok fel példának : találkozóm van egy rendes fiúbarátommal. Iszogatunk, beszélgetünk , cigizgetünk, kacagunk gyorsan telik az idő, de egyszer rájövök, hogy: „Hoppá! A legjobb barátnőmmel csajos estét terveztünk!- Mindegy, majd azt mondom neki, hogy anyukámnak kellett segítsek, vagy nem engedett el.” Nagyszerű egy üzenet és el is van intézve , hazudtam, de úgysem tudja meg. Lelkiismeretfurdalás nélkül maradok kint a sráccal éjfélig, hisz semmi probléma nem adódhat belőle. A kedvencem pedig a furfangos női észjárásban, amikor minden alkalmat kihasználunk egy  apró figyelemért. Újabb eset : „Szakítottam a pasimmal! Gyorsan egy telefon a csajoknak, akikre számíthatok és kisírhatom magam  a vállukon. Az emlékek persze megmaradnak, de mégis jobban vagyok, vagy mégse?!  Ők biztos nem úgy látják a helyzetet, mint egy fiú. Egy két telefon és újra a legjobb hímnemű barátom társaságában vagyok.” Átvett szokásunk, nekünk nőknek, hogy bánatunkat és örömünket egyaránt alkoholba fojtjuk. „Igyunk most is vesztenivalóm úgysincs, jobban leszek, és elfelejtem azt a szemétládát, aki kibabrált velem.” Mivel egy sör az nem sör, ahogy tartja a mondás is, szépen egy más világba kerülök, ahol felszabadulok és előjönnek az érzelmek. „El kell felejteni! De mégis hogyan?” Egyébként a fiúk az ilyen állapotokat  várják, hogy egyből lecsaphassanak a magába roskadt lányra. Történik egy szájrapuszi, aztán csókolózás, talán még több is a legrosszabb esetekben. Másnap szédülve, fejfájással kelünk, a konyháig botorkálva, hogy életmentő vízhez juthassunk. Amikor kicsit kezdünk új erőre kapni, jön az első üzenet a legjobb baráttól. „ Hűha…én emlékszem mi történt, deee…. mi soha nem leszünk együtt. Ezt senki nem tudhatja meg, hisz egyszeri alkalom volt! Deeee….!” Folyamatosan  cáfoljuk gondolatainkat. „ Talán óriási hibát követtem el! Az egyik barátnőm lelkén ejthetek sebet ezzel a cselekedettel, de akkor is csak az exemet akartam elfelejteni. Mindegy amiről nem tud az nem fáj!” Felébredve így másnaposan minden rendben van? Teljesen kiment a nem kívánt fiú neve, arca, mosolya a fejedből? Hát nem! Persze, hogy nem! „Az én lelkivilágom romokban hever, de a barátnőmé is ilyenné válhat ha elmondom neki. Ugyan ha titokban találkozunk abból semmi rossz nem sülhet ki. Idővel rájövök, hogy az a buta kislány epekedik a pasi után, de nincs szívem elmondani neki, egyszer úgyis ráébred, jobb ha                                minélkésőbb.”                                                                                                                                         20130611-szerelem-tulelesi-taktikak-szakitas-utan-6   Na de álljunk csak meg egy kicsit! Hol marad az őszinteség és a tisztelet? Hisz a barátnő a legnehezebb helyzetekben is batrátnő, a pasi , az csak egy a sok közül, oké, hogy fizet is, de nem ugyanaz a kettő. A legszomorúbb dolog  a társadalomban, hogy feladjuk a biztosat a kalandért.  Barátságok sorozata megy tönkre hazugságok miatt. A legrosszabb válasz arra, hogy nem voltunk őszinték: „ Nem akartalak megbántani!” Képesek vagyunk olyan ártatlansággal előadni ezt a mondatot, hogy jön, hogy a másik fél falra másszon tőle. Nem ilyen nincs! Ha egyszer én a bizalmamat adom Neked, azt akarom hogy Te is ugyanolyan őszinte legyél. Ne, ilyenkor ne nézd a lelkivilágomat, csak figyelj előtte kicsit jobban, hogy  miről beszélek, ha már elvárod, hogy megosszam Veled. Két tűz között viszont nagyon nehéz élni, de nem lehetetlen. Egyébként is Te keverted magad ebbe a helyzetbe, szállj ki belőle egyedül. A titokban való együttlét pedig megint rossz választás. Ismét hazudsz! Állj szemem elé és valld be végre , hogy mit is szeretnél felnőttként, egy nyelvet beszélünk, sőt még „barátok” is vagyunk, akkor meg döntsd el. Ha eltitkolod úgyis kiderül, és újabb konfliktusokat gyártasz. Ha elmondod, megértem, bár egy kicsit romokban leszek, de Neked azzal nem kell foglalkoznod! Ha azt túléltem, hogy eddig a hazugságaidat nyeltem, az őszinteségednek örülni fogok, hidd el! Nagyon mocsok világ. Ha az ember a saját barátjában kell csalódjon, akkor mit várjak el egy idegentől?                                              

     Kedves társam, aki a közeljövőben az életembe próbálsz belépni, kérlek légy őszinte hozzám! Nem számít ha padlón leszek, de reálisan látom a dolgokat és ez valamilyen szinten megnyugtat. Ha meg hazudsz, az úgyis kiderül, sötét heg jelenik meg a szívemen az elmosódott arcoddal és újabb álmatlan éjszakát okozol majd nekem

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!